Diana és Melissa az elhagyatott házban voltak. Az egész délutánt varázslással töltötték, valamint nevetéssel. Azon nevettek vagy beszélgettek, ami éppen eszükbe jutott. Melissa azt javasolta, hogy beszéljenek olyan dolgokról, amit soha senkinek nem mondtak el, és nem is fognak másnak. Azt mondta, ez egy kicsit érdekesebbé fogja tenni az egészet.

Melissa bevallotta, hogy Nick előtt nagyon rá volt kattanva a sakk-csapat vezetőjére, és hogy tőle kapta az első csókját. Ezt soha nem mondta el senkinek, mert nem akarta tudni, hogy más emberek, Faye mit mondott volna erre. Nem mintha érdekelte volna. Diana tudta, hogy szerette Faye-t, de azt is, hogy sokszor érzéketlen tudott lenni még afelé az emberek felé is, akiknek többet jelentett. Diana nagyon jól megértette a helyzetet. Bármit is tett, az soha nem volt jó Faye számára, kigúnyolta, és minden lehetőséget kihasznált. Tudták, hogy nem fog megváltozni, így megpróbálták elfogadni úgy, ahogy volt.

Most Diana következett a mesélésben.

- Emlékszel, amikor hétévesek voltunk? Átmentünk Nick nagynénjéhez, mert ott tartotta a születésnap… - Nem tudta befejezni, mert Adam és Cassie nevetve sétáltak be kéz a kézben. A mosoly mindkettőjük arcára ráfagyott, majd összekulcsolt ujjaikat szétnyitották, amikor meglátták őt.

Szúró fájdalmat érzett a mellkasában. Ezernyi kérdés cikázott át a fején. Diana meg akarta kérdezni, hogy mikor kezdtek el randizni. És hogy miért tartották titokban, de nem most volt itt az ideje, hogy erről érdeklődjön. Tudnia kellett volna, gondolta. Elég valószínű volt, hogy összejönnek. Hiszen így kellett lennie; meg voltak írva a csillagokban. Ezért is szakított Adammel. Nem tudta többé nézni harmadikként, ahogy Adam szépen lassan szerelembe esik Cassie iránt. Nem kényszeríthette arra Adamet, hogy vele legyen, amikor ő Cassie-vel akart lenni. Az egyikükre nézve sem lett volna igazságos. Hát, itt tartott. Még mindig fájt látnia azt a fiút, akik tisztán láthatóan már régen tovább lépett. Diana nem küzdhetett ellenük. Az olyan lett volna, mintha a sorssal szállt volna szembe. De minden okkal történik. Legalábbis, szerette így gondolni. Talán érzett némi elárultságot, és elfelejtettséget, azt, hogy mélyre süllyedt a sajnálatban, de örült nekik. Két ember, akivel igazán törődik, boldog, és ez jó érzés volt egy szinten.

Cassie óvatosan ráemelte a tekintetét, mintha egy sebesült állatott látna. Szemmel kellett tartani, hiszen elvadulhat, vagyis ebben az esetben akár meg is üthetné Cassie-t. Adam jobban ismerte. Tudta, hogy Diana nem tenne ilyen dolgot. Mindig ő volt a legjobb a többiek között, nem számított, min mentek keresztül. Ő ilyen volt.

Mindketten őt nézték, arra várva, hogy mondjon valamit. Bármit. Diana érzései elég kuszák voltak, így ha akarta volna, valószínűleg akkor sem tudta volna őket megmagyarázni. Mit is lehetne ebben a helyzetben tenni? Hazudni, tettetni, hogy mennyire örül nekik? Túl sok érzelem kavargott benne, és úgy érezte, már nem bírja őket kordában tartani. Így, az első gondolat, ami átfutott a fején, az az volt, hogy fusson. Diana felállt, elviharzott mellettük, miközben Adam a nevén szólította. De lehet, hogy Melissa volt az. Nem igazán figyelt rá. Csak arra koncentrált, hogy minél előbb szabaduljon a helyről.

Miközben az erdőn vágott át, kapott Melissától egy üzenetet, hogy hol van, és hogy jól van-e. Diana azt válaszolta, hogy minden rendben, és hogy nem kell aggódnia. Megígérte neki, hogy később felhívja, és bocsánatot kért, amiért így elrohant, csak egyszerűen nem tudott mást tenni. Melissa nem ellenkezett, és beleegyezett, hogy majd később megbeszélik.

Diana lassított a tempón, és így tette meg az utat a házukig. Most már kételkedett benne, hogy utána fognak jönni, bár a lényének egy pici része remélte, hogy Adam utána szaladt. Ezért a gondolatért szidta magát, hiszen ő volt az, aki szakított, és már nem tartozott többé Adamhez. Most már Cassie-vel volt. Nem szabad ilyen dologban reménykednie többé.

A barna fák végül véget értek, és Diana az út mentén találta magát. Nagyot sóhajtott, és remélte, hogy visszaér a városba, mielőtt a nap lenyugszik. Talán futnom kéne, gondolta. Pár perccel később azonban egy kocsi zaját hallotta maga mögül. Amikor elkezdett lassítani, a szíve nagyot dobbant. Óvatosan az autó felé emelte a tekintetét, hogy megnézze, ki ül a volán mögött… Jake. Az utolsó ember, akit várt. Nem mintha bárkit is várt volna, de…

Megállt, majd Jake is megnyomta a féket. Lehúzta az ablakot, majd ránézett Dianára, nem tudván, hogy mit mondjon neki. Bár Dianának sem jutott eszébe semmi. Nem igazán beszélgettek ezelőtt, csak akkor, ha a Körben voltak, de még akkor sem igazán.

Jake feszengett egy kicsit a vezetőülésen, majd megköszörülte a torkát. – Ö… Visszavigyelek a városba, vagy valami?

Diana kinyitotta a száját, majd hezitált egy pillanatig, mielőtt visszacsukta volna, és bólintott. Azt találta ki, hogy ha minél hamarabb hazaér, akkor valószínűleg annál hamarabb elfelejti a házban történteket. Kinyitotta az ajtót, majd beült. Jake újra beindította a motort, majd elindultak. Kínos csendben utaztak. Eléggé ismerték egymást ahhoz, hogy egy kocsiban üljenek, de annyira még sem, hogy beszélgetést kezdeményezzen valamelyikük. Beharapta a szájat szélét, és néhány percenként lopva pillantott a sofőrre. Nem tudta, hogy Jake mire gondolhat ebben a pillanatban. Soha nem tudta megmondani. Lehet, hogy azon járt az agya, hogy mit kereshetett itt egyedül az erdő szélén.

Olyan sok mindent nem tudott róla, csupán annyit, hogy miért ment el két éve, vagy hogy mit gondol Nick haláláról. Hazudna, ha azt mondaná, soha nem volt kíváncsi a fiúra, de nem beszélgetett vele, már csak Adam miatt sem. Jake általában akkor bukkant fel, ha a Körnek vagy Cassie-nek szüksége volt rá, aztán eltűnt. Azt is tudta, hogy a boszorkányvadászoknak dolgozott, de visszajött, hogy segítsen nekik. Diana még mindig nem bízott benne teljesen, de annyira igen, hogy tudta, nem fogja bántani. Már sokszor bizonyította. Bűnösnek érzete magát azért, amiért nem tudta elfogadni, hogy ő is a Kör része, pedig az volt. Elveszették Nicket, de a temetésén bevették a bátyját. Talán követett el hibákat, de úgy tűnt, igazán igyekszik.

Valószínűleg észrevette, hogy Diana őt nézi, mert a lány irányába fordította a fejét, és a pillantásán látszott, hogy mindjárt megkérdezi, hogy mi a baj.

Diana megrázta a fejét, majd elsütötte a szemét, és az ölébe eresztette a kezeit. Kinézett az ablakon, hogy ne kelljen a fiúra néznie. Újabb csend következett, majd végül mégis csak megtörte.

- Cassie és Adam együtt vannak – suttogta. Nem teljesen értette, hogy miért nem hangosan beszélt. Mert Adam megértette, hogy mást szeret, nem pedig azt a lányt, akivel együtt volt, tette hozzá magában. Lassan Jake felé fordult. A szorosan összeszorított állkapocs ismét nem árult el semmit, de a lánynak azt súgta valami, hogy már tudta. Bizonyára már tudta egy ideje. Elég nyilvánvaló volt, csak neki nem tűnt volna fel? Miről maradt le? Elég szánalmasnak érezte magát. Valószínűleg mindenki tudta a Körben, csak ő nem. Nevetni lett volna kedve, és meg is tette volna, ha Jake nincs ott vele.

- Tehát végre rájöttél – mondta. Diana túl fáradt volt ahhoz, hogy belekezdjen, miért nem mondták el neki, vagy valami. Csak bólintott.

Jake befordult az utcájukba, majd megállt a házuk előtt. Halkan megköszönte, hogy elhozta, majd a kilincsért nyúlt. Mielőtt ki tudta volna nyitni, egy kéz ereszkedett a vállára, amitől szinte megfagyott döbbenetébe, majd ránézett a fiúra a válla felett.

- Az, hogy tudod, nem fog megváltoztatni semmit. Nem fog kevésbé fájni. Ettől még nem fog téged választani. Ezen nem kell siránkozni. Fogadd el, és lépj tovább! – mondta.

Diana elkomorodott ezektől a kemény szavaktól. Ellökte magától Jake kezét és végre ki tudott szállni az autóból. Lehet, hogy kemény volt hozzá, de nem az volt a szándéka, hogy bántsa, legalábbis remélte. Ha valaki Jake-kel volt, nem volt benne biztos, hogy mik is a szándékai, annyira jól magában tartotta a felesleges dolgokat, amit más emberek kimutattak, így meg lehetett állapítani, mit éreztek. Ez volt az egyik oka, amiért még mindig nem bízott benne teljesen.

Tett pár lépést a járdán, majd megfordult, hogy még egyszer ránézhessen, mielőtt továbbindul.

Amikor átlépte a ház küszöbét, meghallotta a motor lágy dorombolását, majd azt, ahogy elhajt, és akkor jött rá, hogy valójában mit is akart Jake tenni.