Annyira különböznek, de mégis egyformák. Cassie és Adam. Cassie és Adam. Nevük annyira passzol egymáshoz. Cassie egyáltalán miért szereti ezt a fiút? Igazán soha sem tudott választ adni erre a kérdésre. Ők ketten teljesen más körülmények között cseperedtek fel. Adam szülei meghaltak, de neki még ott van az anyukája. A fiú a varázsvilágban nőtt fel, míg a lány nem. Talán ezért is szerettek egymásba már az első pillanattól kedzve. Talán tudták, hogy a másik mögött valami több rejlik, és fel akarták ezt fedezni. Cassie először furcsának találta, de aztán belenézett a szemébe, és tudta, hogy más. Olyasmi lakozott benne, amit nem engedett a felszínre törni.
Mikor lett ő ilyen érzelmes? Cassie elgondolkozott. Amikor Adamre gondolt, mindig hasonlóan viselkedett. Ilyenkor kábultnak érezte magát. De amikor vele volt, a dolgok kitisztultak a fejében, nem volt semmilyen zűrzavar vagy kábulat. Cassie teljesen összezavarodott. Ez mit jelent pontosan? Lelki társak voltak. Ezt jól tudta. De miért? Miért voltak ők lelki társak? Cassie sóhajtott. Minden olyan bonyolult!
Cassie félretolta a takaróját, majd kikelt az ágyból. Úgy döntött, ma látnia kell Adamet. Már nem látta őt egy hete, mert a nagymamájával Észak Carolinába utazott vakációzni. Természetesen ezt megértette, és úgy vélte, talán neki is kéne egy kis kikapcsolódás.
Cassie tudta, hogy Diana még mindig szereti Adamet, de a fiú nem viszonozza az érzéseit feléje. És amikor Adam elkezdett Cassie iránt érdeklődni, Diana féltékeny lett, legalábbis, ő ezt mondta. Cassie soha sem tudta, hogy milyen stesszel járhat, hogy a legjobb barátnőd volt barátjával randizol. Úgy érezte, hogy ezzel elárulja Dianát. Diana is jól tudta, hogy lelki társak, de ettől még nem változtak meg az érzései Adam irányába. Ki is hibáztatná érte? Adam jóképű és aranyos volt, a legkedvesebb srác, akivel valaha is találkozott Cassie.
És megint ide lyukadt ki Cassie. Mélyen, eltévedve a gondolatai közt. Elhessegette a gondolatokat a fejéből.
Gyerünk, Cassie! Koncentrálj!
Odasétált a szekrényéhez, előhalászott belőle egy sötétzöld pólót, és egy halvány színű farmert. Mivel esett, ezeket a ruhákat látta megfelelőnek. Gyrosan öltözött, majd lecsörtetett a lépcsőn, majd egyenesen az ajtóhoz ment,és a következő pillanatban már a ház előtt ácsorgott. Adam nem messze lakott, ezért nem kellett autóval mennie. Lassú léptekkel indult el az otthonukhoz.
Hiányoztam neki?
Cassie bekopogott a régies ajtón. Adam tárta ki előtte.
- Cassie – mosolyodott el. Jobban kinyitotta az ajtót, majd kilépett a verendára. – Hiányoztal – ölelete meg a lányt.
- Te is nekem – húzta mosolyra a száját Cassie is.
Egymással szemben álltak még egy ideig, csak úgy ölelkezve, egymás lélegzetvételét és szívverését hallgatva.
Amikor a lány kibontakozott az ölelésből, olyasmit kérdezett, amit soha ezelőtt, és jóformán haldoklott a válaszért.
- Mit gondolsz, miért vagyunk mi lelki társak?
Adam megdöbbenve bámult a lányra.
- Azt hiszem, a válasz egyszerű – kezdte. – Csak egyszerűen azok vagyunk. Nem számít mi történik, mi mindig itt vagyunk egymásnak. De azt hiszem, akkor is együtt halnánk meg, ha nem lennénk azok.
Cassie ismét elmosolyodott, majd megához húzta a fiút egy újabb ölelésre.
- Ez volt a legaranyosabb dolog, amit valaha is mondtál nekem – mondta, majd érezte, hogy a szeme elkezd szúrni, és egy aprócska könnycsepp jelenik meg a sarkában.
Adam mosolygott, és oldalra fordította a fejét. Mielőtt az ajkaik összeértek volna, a fiú azt súgta: - Jobb, ha ezt megszokod, mert te hozzám tartozol. Örökké.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés